HÍREK

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület honlapja

A Reformáció Emléknapján

Reformáció Emléknapján elkerülhetetlenül szembesülünk a keresztyénség és a református keresztyén ember megújulásának szükségszerű követelményével. Elkerülhetetlen az is, hogy ne találnánk meg az újjászületést akadályozó elemeket, embereket, gátakat és szakadékokat. Pedig, az Istennek tetsző megújulás, az Ő igéjéhez való engedelmes és cselekvő visszafordulás, önvizsgálattal, bűnbánattal, megtéréssel és hálaadással kezdődik. Igyekezzünk ilyen értelemben ünnepelni, hogy a tévedések, vétkek és bűnök világából felderengjen előttünk Urunk irgalmasságából származó kegyelme, azaz szeretetéből fakadó megbocsájtás és felmentés.
Megterítve áll előttünk a szeretet asztala, de miközben énekelgetjük az ősi dicséretet, megfeledkezünk arról, hogy Krisztus, mint házigazda intézkedett, és most Ő vár a mi közeledésünkre. Igaz, mi terítünk, mi hozzuk a kenyeret és a bort, mi öltözünk ünneplőbe, de Krisztus Jézus a vendéglátó. Ő az élet forrása, a hit ajándékozója, és a táplálékainkról is Ő gondoskodik. Övé a föld, a természet, amint az emberiség minden tagja és minden ideje.
A szeretet asztalához szoktunk készülni. Évente legalább hat hetet bűnbánatra fordítunk, de már vannak gyülekezetek, ahol ennyit sem. Az úrvacsora jegyeit talán még meghatódva vesszük magunkhoz, de a kenyérkeresés ürügyén már visszaélések halmozódnak. Sajnos a bor jegyében sem a Krisztus-vérhez való közeledés győzedelmeskedik, hanem a szenvedélybetegségek ördögi kísértése nyomán szedett áldozatok emléke szomorít. Mekkora ellentétek a magunk keresztyén világának sodrában! Nem áltathatjuk magunkat, mert már közöttünk is óriás gondok feszülnek, a világ ártalmaival betolakodott közösségeinkbe. Az egymásra mutogatás hamis és ködösítő akcióját fel kell, hogy váltsa az Ige világos értelmezésének alkalmazása. A reformáció megújulást szorgalmazó máig érvényes üzenetét akkor képviseljük helyesen, ha értjük Isten akaratát, és azt örömmel szolgáljuk.
A megterített asztal mellett vendégvárónk körülírhatatlan emberszeretete domborodik ki éppen a szereztetési Ige révén. Az önmagát -az úrvacsora jegyeiben- átadó Krisztust látni kell úgy is, mint akit elárultak és átadtak. Ő önmagát adja a kenyérben, és új-szövetséget köt vérében, miközben a főpapok, vének és a nép Őt átadják Pilátusnak, Heródesnek, végül a hóhéroknak. Isten Fia és a nyomorult ember viselkedése a mindenekfelett jó és a mindenek alá torzuló gonosz természetrajza. Dráma, amely az ember tragédiájában ér véget. Tragédia, amit álságos Krisztus-követéssel nem lehet feloldani. Nem lehet kitérő ösvényeken haladni, ha a Krisztus- Utat elkerüljük; nem lehet igaznak lenni, ha a Krisztus- Igazságot meghazudtoljuk; nem lehet a Krisztus- Életet ajánlani, ha a halál torkából testvérgyilkos szavakat kiáltozunk. Isten nélkül csak meghalni lehet!
Egy kenyérben, egy pohárban csak testvérek osztoznak, – énekeljük tovább, és azon töprengünk, hogy miként lenne ez lehetséges. Ha a szereztetési Ige üzeneteit figyelmesebben hallgatnánk és követnénk, akkor Krisztus mellé sorakozva több kérdésre is válasz érkezne. Olvassuk és értelmezzük együtt a következő mondatot. „Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret, és isszátok e poharat, az Úr halálát hirdessétek, amíg eljön.”(1.Kor.11,26)

Reformációkor megfogalmazott megújulási igényünk bejelentésekor illik nekünk felismerni, hogy a kenyér és a bor valamennyiszer asztalunkra kerül mindig Krisztus teste és vére. Az eldobott kenyérdarab, mint a tékozló fiak asztalára kerülő bor ugyancsak Krisztus teste és vére. Isten gyermekei ezeket a jegyeket a templomban és azon kívül úgy tekintik, mint ajándékok, amelyek megbecsülésre, hálaadásra, bizonyságtételre késztetnek. Teremtőnk nagy szeretete, hogy ezek a mennyei adományok még vannak. Kegyelme az, hogy elnézi megbocsájtva, hogy gyakran tudomást sem veszünk arról, hogy miként kerülnek asztalunkra. Amikor szeretetét emlegetjük arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a köszönetet akkor várja, amikor már elénk kerül a kenyér és a bor. Nem lenne kérlelhetetlen és könyörtelen akkor sem, ha csak akkor adna, amikor már elégséges módon kikönyörögtük volna jó indulatát, ezzel szemben valamennyiszer szükséges, annyiszor kijut. Személyes megújulásunk akkor történik meg, és az másokat is akkor győz meg, ha alázatos szívvel elismerjük, hogy Isten mindig korábban ad, mint ahogy mi kérni tudnánk. Vegyük már észre, hogy Urunk állandóan ad, amikor mi nem is kérjük. Nem annyiszor ahányszor bizonyságot teszünk róla, hanem mindig, akkor is, amikor elfelejtkezünk Gondviselőnkről.
Valamennyiszer esszük és isszuk Krisztust, emlékezzünk kiegyenlíthetetlen tartozásunkról, mert így újulunk, és csakis így újíthatunk.
A békesség kötelékében
Csűry István

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Information

This entry was posted on 2014-10-31 by in Hírek.

Navigáció

%d blogger ezt kedveli: