HÍREK

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület honlapja

KARÁCSONYI PÁSZTORLEVÉL

Vannak pedig, akik befogadták

„Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek.” (Ján.1,12)

   Önmagunkról és a világról szóló önismeretből származó őszinte véleményünk inkább arra hajlik, hogy Betlehem lakói közé soroljuk önmagunkat, akik annak idején nem fogadták be a megszületendő Jézust. A legelszántabb keresztyén is küzd olyan visszaköszönő kínzó emlékkel, amikor maga sem fogadta be Isten Fiát. A leterhelt lelkiismeret szenved a Krisztus Jézushoz méltatlan viselkedés miatt, és küszködik a világból szüntelenül érkező lélek-sebelevenítő és mindig önmaga bűneire emlékeztető vétkek láttán. Bőven van saját példánk az eltaszított Krisztustól elrugaszkodó, üresen vergődő szív gyötrelméről. Nemcsak a lelkünkben fedezzük fel a halálveszélyes állapotot, hanem rengeteg döbbenetes drámát vonszoló haldokló, vagy alig éldegélő ember kerül utunkba, akik már régen elfeledkeztek arról, hogy valamikor nem fogadták be a kopogtató Krisztust.

A nyomasztó tapasztalatok karácsonykor a legelviselhetetlenebbek. Az ünnepi hangulat nem semlegesíti az ünneptelen idők istentelenségeit, sőt a fájó különbség új köntösben jelentkezik. A drámákkal telített világot nem tudjuk megmenteni, sőt a közelgő tragédiák árnya minket is gyászba dönt. Lelkünk legmélyéből őszinte sóhaj kíséretében előtör az ellentéteket csokorba kötő, porig emésztő mondat: „…és az övéi nem fogadták be őt”(11.v). Szívperzselő felismeréssel tör reánk a rejtegetett igazság: nem mindig voltam az övé, mondatja a szorongatott lelkiismeret, és nem képes felismerni, hogy Isten akkor is a magáénak tartott. Látom, de legszívesebben elfordítanám a fejem azoktól, akik szememben a be nem fogadók tékozló fiai, pedig akikről, bár nem tudhatom kikről, Isten másképpen fog gondoskodni. Ilyenkor ünnepeljük a világ világosságának érkeztét, és mi nyomorultul a sötétséggel vívunk eltitkolt belső küzdelmet.

A sátáni sötétség a fénytől fél. Krisztus Jézus nem engedi az övéit a bűntudat fogságában raboskodva elveszni. A be nem fogadók mellett vannak, akik mégis befogadták! Az ördög hatalma nem terjed ki mindenkire. Korlátok között van ez a mégsem mindenkire érvényesülő erő, amit nem szabad lebecsülni, de amit nem lehet felülértékelni sem. A megterhelt lelkiismeret bűntudatát nem szabad a tagadás és feledés útjára vezetni. A megbocsátás evangéliuma hirdetésével viszont, a tudatos Krisztust követő új embert ki lehet nevelni. A tragédiák halálos leheletéből sokan menekülhetnek a Szentlélek ölelő karjai közé. A megölő sátántól járható ösvény vezet a magához ölelő kegyelmes Istenhez.

Evangéliumi vigasztalásként érkezik János feljegyzéséből, hogy akik befogadták Krisztust, azokat felhatalmazta, hogy Isten gyermekei legyenek. Rólad és rólam szól ez a mennyei tisztán tájékoztató megállapítás. Akkor is, ha vannak szégyellni való meghátrálások az életünkben, ha tehetetlenül gyámoltalankodtunk valaha, vagy segítségnyújtás nélkül elmentünk felebarátunk mellett, és rengeteg vétekkel tévedtünk, de találkoztunk megmentőnkkel, és marasztalni próbáltuk, Ő elfogadta a befogadó szívünket. Karácsonykor az Őt elfogadókat felismerjük az úrvacsora asztalánál, amint alázatosan és megilletődve nyúlnak a kenyér és bor után. Amint kenyerükből a koldusnak is szelnek. Megismerjük őket, amint családjuk tagjait magukhoz ölelik. Amint a szembeszegülőket is szelíd hangon igyekeznek jobb belátásra bírni. Ráismerünk az üresen nem hagyott szívűekre, amint szolgálnak a gyülekezetben minden felebarát javára. Amint a közösséget ápolják, hogy utódaiknak is élhető legyen a hely, amit ők is örököltek, és örökíteni fognak.

Dicsőség Istennek, mert általa születnek a befogadó szívűek. Karácsonyunk legyen önvizsgálat, és vizsgáljuk bátran a felénk közeledőket. Két lényeges kérdést kell tisztáznunk. Tudjuk-e észlelni azt, hogy a felettünk uralkodó Isten velünk és bennünk van? Valamint, hogy az, aki közeledik felénk az, előbb Istent, majd bennünket is elfogad! Isten gyermekeit felhatalmazta, azaz hatalommal látta el, fölöttébb bármilyen hatalomnál, hogy már itt e földön a hit erejével haladjanak, minden más erővel szemben. Ugyanakkor ezzel a hatalommal emel föl önmagához, hogy az erővel megáldott életből örökélet ajándéka legyen.

Kedves Testvéreim! A karácsonyi üzenet nagy titkot tár elénk, amelynek megértése és követése boldog embert teremt, örvendező családot, szolgáló gyülekezetet. Ezeken alapul majd hitünk holnapja, a reménykedő világ és a szeretet egyháza. Legyünk szorgalmas építők!

Áldott és békés karácsonyi ünnepe legyen a Királyhágómelléki Református Egyházkerület minden tagjának és minden jóakaratú embernek!

Nagyvárad, 2014 karácsonyán

A békesség kötelékében

Csűry István

Dar sunt şi din aceia care L-au primit

 “Dar tuturor celor ce L-au primit, adica celor ce cred in Numele Lui, le-a dat dreptul sa se faca copii ai lui Dumnezeu.” (Ioan, 1,12)

În momentele noastre de sinceritate mărturisim şi noi facem parte din comunitatea locuitorilor din Betleen care nu L-au primit pe Iisus Cel ce urma să se nască acolo. Chiar şi omul creştin cel mai convins are în sinea lui amintiri chinuitoare cum că nu L-ar fi primit pe Fiul lui Dumnezeu. Avem suficiente exemple personale despre suferinţele unei inimi care se zbate când Îl refuză pe Hristos.

Experienţele acestea negative sunt cel mai greu de suportat în ajunul Crăciunului. Căci atmosfera de sărbătoare nu poate îndepărta nenorocirile cotidianului. Din adâncul sufletului nostru izbucneşte inevitabil chinuitoarea frază : « A venit la ai Săi, şi ai Săi nu Lau primit. « (Ioan 1, 11)

Intunericul satanic se teme de lumină. Iisus Hristos nu-i lasă pe ai săi în robia remuşcării şi a pierzaniei. Căci pe lângă cei neprimitori există totuşi şi primitori! Puterea Satanei nu-i cuprinde pe toţi, ea are totuşi limitele sale, nu este valabilă pentru toată lumea. Este vorba de o putere pe care nu trebuie s-o desconsiderăm dar nici să o supraevaluăm. Plecând de la Satana pustiitoare există o cărare sigură care îl duce pe om la Dumnezeu cel milostiv.

Din cele relatate de evanghelistul  Ioan se evidenţiază ca un fel de mângîiere faptul că cei care L-au primit pe Hristos sunt împuterniciţi să devină fii lui Dumnezeu. Această evidenţă cerească curată vorbeşte despre tine şi despre mine. Căci cu ocazia Crăciunului suntem în stare să-i recunoaştem pe cei care Îl primesc, după modul în care îşi îmbrăţişează pe membrii familiei lor şi după modul în care încearcă să-i convingă cu voce blândă pe cei care se împotrivesc chemării.

Slavă Bunului Dumnezeu, căci prin El se nasc cei cu inima primitoare ! Crăciunul nostru să fie momentul de examinare a propriei noastre existenţe dar şi a celor care se îndreaptă spre noi. Mesajul Crăciunului ne dezvăluie o mare taină. Numai înţelegând şi o urmând această taină, vom fi cu adevărat oameni fericiţi, vom avea familii fericite şi comunităţi în serviciul semenilor noştri iar acestea vor sta la temelia viitorului credinţei şi al Bisericii speranţei şi dragostei. Să fim cu toţii meşterii constructori ai acestui viitor!

Bunul Dumnezeu să dea Sărbători binecuvântate şi pline de pace tuturor oamenilor binevoitori!

În legământul păcii

Csűry István

episcop

(fordította Tolnay István)

Those who did receive Him
“But to all who did receive him, who believed in his name,
he gave the right to become children of God.” (John 1:12)
During introspective moments, we consider ourselves “citizens of Bethlehem,” but realize that we have denied the new born Jesus. Even the most steadfast Christians, at various times, recall rejecting the Son of God. Indeed, we all have painful experiences, when our hearts were empty and there was no room for Christ.

At Christmas, our loneliness without Christ is “unbearable.” The holiday festivities do not calm these destructive thoughts of depression. Instead, they only heighten them. Deep in our heart, the Word of Lord proclaims: “…his own people did not receive him.” (John 1:11)

Be assured, light conquers darkness; good triumphs over evil. Jesus came to “bind up the brokenhearted, to proclaim freedom for the captives and release from darkness for the prisoners…” (Isaiah 61:1)

Jesus Christ does not want his people to perish in “remorse.” While some rejected Him, others did receive Him! Please know that Satan’s power in limited; it should not be underestimated, neither should it be overestimated.

Your word is a lamp for my feet, a light on my path. (Psalm 119:105) If we seek our LORD, by reading His word, there is a path that leads to His embrace, guidance, and reassurance.

The Gospel of John proclaims the good news: “But to all who did receive him, who believed in his name, he gave the right to become children of God.” This heavenly message is for us. At Christmas, we recognize those who receive Him, by the way they treat their family and strangers.

Glory to God! May many receive Him! May this Christmas be a time for soul-searching! May the message of Christmas reveal a great secret! Faith is here and now; hope is for the future. Biblical faith is in the heart; hope is in the mind. Let us serve one another and experience joy, for the joy of the LORD is your strength. In unity, let us build our future together!

Merry Christmas to all the compassionate people!

In the bondage of peace,

Advent 2014

István Csűry
bishop

(Fordította Antal János)

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Information

This entry was posted on 2014-12-10 by in Pásztorlevél.

Navigáció

%d blogger ezt kedveli: